A visszérbetegség (varikozitás) kialakulása

 

Az egészséges vénák szerepe

A visszérbetegség a visszerek (más szóval vénák, vagy gyűjtőerek) betegsége. Ahhoz, hogy a betegség lényegét és a kezelés lehetőségeit megértsük, röviden foglalkoznunk kell az egészséges vénák felépítésével és feladatával. Szervezetünkben a vér folyamatosan oda-vissza kering a tüdő és különbözőszerveink, izmaink között, akárcsak a központi fűtésben a víz a kazán és a fűtőtestek között. Ebben a csőrendszerben a kazán szerepét a tüdő azzal tölti be, hogy itt a vér oxigént vesz fel, szerveink és izmaink pedig fűtőtesthez hasonlítanak, mivel a vér bennük adja le az oxigént, akárcsak a fűtőtestben a víz a meleget. A szív, mint egy keringető szivattyú pumpálja a vért. Mostantól kezdve beszéljünk csak arról, hogy a láb miként részese ennek a keringésnek! Az izmok felé haladó ereket, melyekbe a szív az oxigénnel teli vért pumpálja, artériáknak nevezzük. A vér az izomba érve sok ezer apró hajszálérben oszlik el, miközben kezdeti nagy nyomása lecsökken. Az oxigénben szegény,”elhasznált” vért a gyűjtőerek, vénák gyűjtik össze az izmokból, és viszik felfelé a tüdő irányába (1. ábra). Pontosabban csak vinnék, ha a vérnek – az izmokon átjutva – maradt volna elegendő nyomása ahhoz, hogy „hegynek felfelé” ismét a törzsünkbe folyjék. Mivel azonban ekkora nyomása már nincs, a természet ötletesen sietett a segítségünkre. Ha a véna környezetében egy izom összehúzódik, akkor az összenyomja a vénát és kipréseli belőle az ott levő vért, ami két irányba kezd áramlani. A cél viszont az, hogy a teljes vértömeg a szív felé folyjon. Ezt a vénákban levő billentyűk biztosítják (2. ábra), amelyek egy irányba nyíló csapóajtóhoz hasonlóak. A felfelé áramló vér kinyitja, a lefelé folyó pedig bezárja az ajtószárnyakat. Az izmok által préselt vér tehát mindig egy-egy billentyű szinttel feljebb kerül egészen addig, amíg fel nem „kúszik” a lábszár belsejében, vagy a bőr alatt.

Miért tágulnak ki a visszerek?

Azért, mert lejöttünk a fáról. Amikor az első majom úgy döntött, hogy nem ugrál többé az ágak között, és a földön sem négykézláb közlekedik ezentúl, hanem feláll, nem tudhatta, hogy ennek milyen következményei lesznek. Felálláskor ugyanis hatalmas véroszlop nehezedett a lábára, sokkal nagyobb, mint addig bármikor, hiszen a testében keringő vér a gravitáció miatt mind a lábába szeretett volna folyni. A lábában levő vénák fala azonban nem volt elég erős ahhoz, hogy kibírja ezt a rá nehezedő nyomást, így engedett, és évek alatt kitágult. Sajnos azóta is minden ember lábában a vénák fala úgy van méretezve, hogy az négykézláb mászáshoz és a fán töltött élethez a legalkalmasabb. Ha lábunk mozgatásával nem segítünk a vérnek, hogy feljusson a szívbe, akkor az a lábban rekedve kitágítja a vénákat. Ezeket a kitágult vénákat nevezzük elsődleges visszértágulatoknak (primer varixoknak).

Miért baj, ha a vénák kitágulnak?

Ha a véna kitágul, akkor a billentyűk már nem érik át teljesen az ér belső terét, így nem zárnak tökéletesen, és nem tudják megakadályozni, hogy a vér egy része visszafolyjon (3. ábra). A lábban tehát mindig több vér marad a kelleténél, ami megterheli a vénákat, így azok fala kifeszül: ez fájdalmat okoz, a láb pedig megdagad.

Mitől függ, hogy kinek alakul ki visszérbetegsége?

A visszérbetegség több hajlamosító tényező együttes jelenlétekor fejlődik ki. Elsősorban középkorúaknál alakul ki, hiszen ekkor már a test szövetei – így a vénafal is – gyengébbek, mint fiatal korban. Ez természetesen nem zárja ki, hogy egyesek magas kort éljenek meg mindenféle visszérbetegség nélkül. Tapasztalataink alapján a betegség létrejöttében szerepet játszó tényezők a következők:

  • Családi hajlam;
  • Túlsúlyosság;
  • Többszöri terhesség;
  • Állómunka;
  • Krónikus székrekedés;
  • Nem megfelelő lábbeli (magas sarkú cipő) vagy ruhadarab (szoros harisnyakötő) viselése.

Miért csak a lábszár bőre alatt alakul ki a visszértágulat?

A lábban két vénahálózat van: a mélyen az izomba ágyazott mély vénák és a közvetlenül a bőr alatt, a zsírban láthatatlanul futó úgynevezett felületes vénák (4. ábra). A mély és a felületes vénák között számos összeköttetés van, melyeket összekötőknek (perforánsoknak) nevezünk. A mély vénák fala nem tágulhat ki, hiszen rengeteg izom veszi körül és támasztja meg. A felületes és összekötő vénákat körülvevő zsírszövet ellenben nem nyújt szilárd támasztékot az érnek, így a vénák fala kitágulhat. Ezekben a vénatípusokban különböző helyeken alakulhatnak ki tágulatok, melyek jelentősége és veszélye eltérő: 1. A láb két fő felületes vénájának (törzsvénák) tágulata; 2. A f ő vénák mellékágainak tágulata; 3. Közvetlenül a bőr alatt futó hálószerű vénák tágulata; 4. Egészen felületesen, a bőr alatt seprűszerűen elágazódó legapróbb vénák tágulata; 5. Az összekötő vénák tágulata. Komoly veszélyt az első kettő rejt magában, a többi elsősorban kozmetikai jelentőségű.

Hogyan alakulnak ki a másodlagos visszértágulatok?

Normális esetben a vér 90%-a a mélyben futó vénákon keresztül jut fel a szívig, és csak 10%-a folyik a felületes vénákban. Ha a mély vénákban egy véralvadék (trombus), mint egy dugó elzárja az eret, akkor az ott folyó nagy tömegű vér az összeköt ő vénákon át a felületes vénákba ömlik, és ott folytatja útját felfelé. Ennek a kilencszeres vérmennyiségnek a szállítására még a legegészségesebb felületes véna sincs felkészülve. A többletterhelésre kitágulás a válasz. Az ilyen típusú tágulást nevezzük másodlagos viszszértágulatoknak (szekunder varixoknak).

Mi a következménye annak, ha a vér a visszerekben pang?

A pangó vér víztartalma elkezd kiszivárogni az éren kívülre, a sejtek közé és a sejtekbe. Ezt az érintettek úgy észlelik, hogy hosszas egy helyben állás után bokájuk és alsó lábszáruk egy kissé megdagad, a lábukat „nehéznek” érzik. Az enyhén megdagadt (ödémás) láb látványa mögött sokkal drámaibb történések húzódnak. Sejtek milliói kezdenek megduzzadni, a felhalmozódó anyagcseretermékek, hulladékanyagok pedig megmérgezik a szövetet. Ha ez a folyamat a b őrre is átterjed, az alsó lábszár lilásan elszíneződik. A pangó, elhasznált vérből a sejtek nem tudnak elegendő oxigént felvenni, ezért „megfulladnak”, és kialakul a betegek körében joggal rettegett lábszárfekély. Ilyen körülmények között a vér sokkal hajlamosabb alvadásra, mint egyébként. Az alvadékkal telt visszérben kialakul a vénagyulladás (flebitisz), mely nagyon erős fájdalommal jár.