A kezelés
Ön mindent tud már, ami lényeges és hasznos lehet ahhoz, hogy tudatosan megakadályozza, illetve lassítsa visszérbetegsége romlását. De hogyan szabadulhat meg varixaitól? A visszereket csak úgy lehet eltávolítani, ha azokat gyógyszerek helyi befecskendezésével elzárjuk (szklerotizáljuk) illetve, ha sebészileg kimetsszük őket. Most csak az előbbi kezelésről szólunk, hiszen az Ön esetében - tapasztalatainkból kiindulva - a szklerotizálás vezet a legjobb eredményre.
L. Judit (39 éves) betegségtörténete
L. Judit soha életében nem volt súlyos beteg. Legutóbbi terhessége óta azonban - mely 7 éve volt - visszerei annyira megdagadtak, hogy már többször játszott a gondolattal, hogy kezelteti őket. Leginkább az zavarta, hogy a nagy, ujjnyi vastag vénák mellet apró térkép-, vagy legyezőszerű sötétlila vénák is megjelentek, ami miatt még nyári napokon sem járhatott rövidebb szoknyában, strandolásra pedig már nem is gondolhatott. Ma is, amikor üzletében órák hosszat kellett szünet nélkül állnia a pultnál, ólomnehéznek érezte lábát, és anélkül, hogy odanézett volna, tudta, hogy bokái óriásira duzzadtak. "Mit használ itt" - gondolta L. Judit - "a háziorvos jóindulatú tanácsa, hogy feküdjem hanyatt, és polcoljam magasra lábam. 
Hogyan tegyem ezt itt, a munka közben? Meg aztán az a kompressziós harisnya is... Télen szívesen hordom, hiszen még jól is érzem magam benne, de most nyáron tulajdonképpen a megdagadt vagy izzadó lábak között kell választanom." Családorvosa tanácsára L. Judit felkeresett egy sebészt. A kollaterálisok és a reticularis hálózat varicositása"- hangzott a sebész diagnózisa rövid megtekintés után. "Az Ön visszereit"- folytatta szklerotizálni kell, azaz gyógyszerek közvetlen befecskendezésével el kell zárni." L. Judit sokat tudott már betegségér ől, mégis egy sor kérdés tódult gondolataiba, amit fel szeretett volna tenni orvosának. Az alábbiakban közreadjuk a kettejük közt folyt érdekes beszélgetést:
L. asszony: Ha jól tudom, a viszszértágulatokat injekciózással is kezelni lehet, mégis gyakran hallani, hogy műtik a visszereket. Mi a különbség a két módszer között?
Sebész: A műtét a tágult visszerek eltávolításával, a szklerotizáció pedig egy anyag vénába fecskendezésével szünteti meg a visszértágulatokat. A szklerotizálás a kisebb (pl. a bőr alatt seprű- vagy pókhálószerűen elágazódó), a műtét pedig a nagyobb vénák kezelésére való, így egyik sem helyettesítheti a másikat. Mivel Önnek az apró visszerei tágultak ki, injekciós kezelést tervezünk.
L. asszony: Hogyan zajlik egy ilyen kezelés?
Sebész: Előzetes fertőtlenítés után álló, vagy fekvő betegen megszúrjuk a szklerotizálandó varixot. Amennyiben a tű biztosan fekszik az érben, befecskendezzük a szklerotizáló anyagot, amely közvetlenül a véna falával érintkezve veszélytelen gyulladást okoz. Ily módon a véna fala annyira megvastagszik, hogy az ér teljesen elzárul. Ekkor mondjuk, hogy a véna szklerotizálva van. A szklerotizált vénán keresztül már nem folyhat vér, tehát a visszértágulat "kiszárad".
L. asszony: Ezek szerint a tű kihúzása után meggyógyultam?
Sebész: A dolog nem ilyen egyszerű. A visszértágulatok két-három hónap alatt halványulnak illetve tünnek el. Ön viszont eközben zavartalanul elláthatja munkáját, és két hét után folytathatja mindazokat a testedzéseket, melyeket a kezelés előtt végzett. Az első két hétben, amennyiben vastag visszértágulatok elzárására került sor, kíméletet ajánlunk. Ne álljon sokat egy helyben, viszont sétáljon rendszeresen! Közvetlenül a szklerotizáló anyag befecskendezése után steril nyomókötést helyezünk fel. Ezt a kötést legalább két hétig kell hordani nap közben. Este 11 óráig a fáslit nem szabad levenni, de utána el kell távolítani. Éjszakára a fásli nem maradhat a beteg végtagon! Reggel - ismét felpolcolt lábbal - mielőtt bármilyen tevékenységbe kezdene, a megadott magasságig fáslizni kell. Kérje meg egy családtagját, hogy segítsen Önnek, hiszen ez felpolcolt lábbal igen nehéz művelet, de a polcolásról nem mond- hatunk le. A fáslit az esetek többségében egy hét után gumiharisnyával lehet helyettesíteni. Ezen kívül a beavatkozást követően megadott időközönként ellen őrzésre van szükség, melynek során - különösen a nagyobb vénák esetében - a gyógyulást elősegíthetjük azzal, hogy az elzárt vénákban maradt véralvadékot egy-egy tűszúrást követően kitisztítjuk. Így egyszerre elmondva természetesen nem lehet mindent megjegyezni. Ne aggódjon, a megfelelő időben mindent újból el fogunk mondani. Önnek csak arra kell figyelnie, hogy betartsa a kezelés menetrendjét.
L. asszony: Mennyire fájdalmas "végigcsinálni" egy ilyen kezeléssorozatot?
Sebész: A szklerotizáló kezelés után jelentkező panaszok viszonylag jól tűrhetők. Egy beteg így jellemezte a szklerotizáló kezelés utáni fájdalmait: "Olyan érzés, mint annak idején a vénagyulladáskor, csak a fájdalom fele olyan erős".
L. asszony: Tud a vér keringeni a lábban, miután elzárják a vénákat?
Sebész: Ezt a kérdést nagyon sok beteg felteszi. Alapelv az, hogy a vissz- ereket csak azután szabad elzárni, miután vizsgálatokkal meggyőződtünk arról, hogy a vér a kezelés után is el tud jutni a szívhez. Engedje meg, hogy röviden elmagyarázzam, hogy milyen vénák találhatók a lábban: A lábban fel- színes és mély vénák futnak. Egészséges emberben a felületes vénák a vérnek csupán 10 %-át szállítják. Ha a felületes vénák egy részét elzárjuk, akkor az így kieső vénák feladatát a maradék felületes- és az egészséges mély vénák minden további nélkül át tudják vállalni. Meg kell jegyeznem, hogy az egészséges felületes vénák a bőr alatt láthatalanul, hálószerűen körülölelik az alsó végtagot. Olyan sok felületes véna van, hogy visszérbetegségben csak jelentéktelen részüket zárjuk el a kezelés során.
L. asszony: És egy elzárt - vagy ahogy Ön mondja - szklerotizált véna nem tágulhat ki ismét?
Sebész: Nem. Az elzárt erek zöme a kezelés után hosszabb-rövidebb idő alatt teljesen felszívódik. Az Ön kérdése azonban valószínűleg egészen másra céloz. Mégpedig arra, hogy kiújulhat-e a visszértágulat a kezelés után? Ennek az esélye fenáll, még ha nem is gyakran fordul elő.
L. asszony: Hogyan lehet az, hogy megfelel ő kezelést követően ismét visszértágulatok keletkeznek?
Sebész: Erre több lehetőség van: Az évek során azok a vénák, melyek a kezelés idején még nem voltak varixok, lassan varixszá alakulhatnak, hiszen a hajlam Önnél sajnos fennáll. Egy másik lehet őség, hogy a kezelés idején néhány varix még olyan kicsi, hogy szabad szemmel nem vehető észre. A szklerotizáló kezelés viszont rendszerint több részletben történik 4-6 napos időközökkel, tehát a kezelési idő alatt kitáguló visszerek bármelyik következő alkalommal elláthatók.
L. asszony: Mikor érdemes leginkább elvégezni a kezelést?
Sebész: Ha lehetőség van a választásra, bizonyosan az ősz-tél-tavasz a legalkalmasabb. A kezelés után, amennyiben nem csupán apró, bőr alatti, cérnavékony visszértágulatokról van szó - és az Ön esetében ez a helyzet -általában négy hónapig kompressziós harisnyát kell hordani. Ön saját tapasztalatából tudja, hogy ez nyáron igen meleg viselet. Vannak betegek, akik ennek ellenére a meleg évszakban kezeltetik magukat, mert a nyári szabadság idején több idejük van arra, hogy az orvos tanácsait betartsák.
L. asszony: A kezelés után szövődményekkel is kell számolnom?
Sebész: Nincs beavatkozás kockázat nélkül! Ez az alapszabály ugyanúgy érvényes a mandulaműtétre, mint a vakbélműtétre vagy egy foghúzásra. Ha azonban a szklerotizálást összehasonlítjuk számos más orvosi beavatkozással, akkor teljes bizonyossággal állíthatom, hogy a szklerotizálás kockázata nagyon kicsi.
L. asszony: Kell-e a beavatkozás után trombózissal, vagy embóliával számolnom?
Sebész: A trombusok véralvadékok, melyek többnyire a vénákban keletkeznek. A trombózis oka rendszerint a véráramlás lelassulása, mely például hosszas ágybanfekvés során fordulhat elő. Ezért fogom a kezelés után arra kérni, hogy miután befáslizta a lábát, azonnal keljen fel és mozogjon olyan sokat, amennyit csak tud. A trombózis megelőzésében vagyunk a leginkább az Ön együttműködésére utalva. A lényeg az, hogy lábát minden nap sokat mozgassa és keveset ácsorogjon. Ha netán ágyban fekvő beteg lenne, akkor az ágyban végezze el a javasolt vérmozgató tornát.
L. asszony: Milyen egyéb veszélyekkel kell számolni?
Sebész: Viszonylag gyakran fordul elő bőr alatti bevérzés, mely teljesen veszélytelen, fájdalommal nem jár, és néhány hét alatt felszívódik. Ritka a felületes vénák gyulladása, melynek során a vénában rendszerint egy kis szakaszon megalvad a vér. Ez a véralvadék azonban veszélytelen, és érzéstelenítés után a bőr apró bemetszésével eltávolítható. Nagyritkán bőrpír jelentkezhet a beadás helyén, ami annak a jele, hogy ott egy kis allergiás reakció indult el. Ugyancsak csekély az esélye annak, hogy olyan súlyos allergiás reakció, szakszóval anafilaxia fejlődjön ki, mely életveszéllyel járhat. Ezeket a szövődményeket elkerülendő azonban úgy járunk el, hogy az első kezeléskor csak kevés anyagot fecskendezünk be, és kivárjuk, hogy látunk-e allergiás reakciót. Néha ijedten jelzik a betegek, hogy a kezelés másnapján, vagy pár napon belül vörös csík jelenik meg a combon, amely fájdalmas lehet, és akár tenyérnyi szélességűre is kiterjedhet. Ez a jelenség nem vérmérgezés vagy trombózis jele, hanem a kezelés természetes következményei közé tartozik. Ha a betegek a fájdalmas területet hűtőszekrényben - nem mélyhűtőben - tartott, törülközőbe csavart zacskós tejjel borogatják, akkor tapasztalataink szerint az említett elváltozás egy-két nap alatt visszahúzódik. (A zacskót okvetlen tekerje törülközőbe, és úgy használja hűtésre, mert tartósan a bőrön hagyva fagyási sérülést okozhat.) Néha előfordul, hogy a bőr a befecskendezés helyén egy gombostűfejnyi területen elhal. A bőrhiány más apró sebhez hasonlóan gyorsan gyógyul. Gyakoribb, hogy a fáslival szemben mutat allergiát a beteg bőre. Ezt elkerülendő ekcémás betegnél nem adhéziós - tehát nem tapadó -, hanem textil fáslit helyezünk fel. Szklerotizáló kezelés után a bőr ritkán sötéten elszíneződhet. Ugyancsak rendkívül ritka szövődmény a fekély kialakulása, mely abból adódik, hogy egy kis szklerotizáló anyag az éren kívülre vagy egy másik érbe kerülhet, és ott szövetelhalást okozhat. Nagyon ritkán a beszúrás helyén gennyedés indul. Ha előfordul, sebtisztítással és sebkötözéssel napok alatt megszüntethető. A nagyobb vénák elzárása után a beavatkozás helyén ritkán pókháló- vagy seprűszerű vénatágulatok alakulnak ki, melyek további szklerotizálással sikeresen kezelhetők. Egy másik veszély - amelynek elhárításáért Ön nagyon sokat tehet - a paravénás injekció, ami azt jelenti, hogy a szklerotizáló anyag a visszér mellé kerül. A véna mellett szétoszló anyag bőrelhalást okozhat, melynek gyógyulása heteket vehet igénybe. Ennek elkerülésére sikerrel alkalmazzuk azt a technikát, hogy befecskendezés előtt minden esetben ellen őrizzük a tű helyzetét, és egy kevés vér visszaszívásával is meggyőződünk arról, hogy a tű valóban jó helyen van-e. Ahhoz azonban, hogy befecskendezés alatt a tű ne mozduljon el, Önnek teljesen nyugodtan kell tartania a lábát. Azok a betegek, akik ezt az orvosi utasítást betartják, jelentősen hozzájárulnak ahhoz, hogy kezelésük szövődménymentes legyen.
L. asszony: Még lenne Önhöz egy személyes kérdésem is: Ha Önnek ugyanolyan visszerei lennének, mint nekem, szklerotizáltatná?
Sebész: Igen, mindenképpen. A beavatkozás szövődményeinek felsorolása minden beteget nyugtalanít, aki döntés előtt áll. Néha a betegek a szükséges beavatkozástól visszarettennek, mert megtudják a kezelés elméletileg lehetséges szövődményeit. A beteg tájékoztatása mindazonáltal az orvos kötelességei közé tartozik. Az elutasítás természetesen a döntési szabadság része, amely előtt az orvosnak minden ellenvetés nélkül fejet kell hajtania. A döntéskor azonban mindenképpen figyelembe kell venni két dolgot: Egyrészt azt, hogy sok felsorolt szövődmény ritka, vagy jellegéből adódóan veszélytelen. Számos orvos van, aki jóllehet több tízezer szklerotizáló kezelést végzett el, még egyetlen életveszélyes szövődménnyel sem találkozott. Másrészt a kezelési szövődményekkel szembe kell állítani a betegség szövődményeit. A visszérbetegség esetében ezeket talán nem is helyes szövődményeknek nevezni, hiszen azok a betegség törvényszerű következményei. Mindent egybevetve, ennél a kezelésnél nagyon ritkán fordulnak elő szövődmények. Én személyesen azt gondolom, hogy az embernek minden beavatkozás előtt össze kell vetnie a veszélyeket a várható előnyökkel. Az Ön esetében nincs kétségem afelől, hogy a haszon messze felülmúlja a számításba vehető kockázatokat.